No escape

Az 1917-ben írt kötet elementáris erővel hatott megjelenése idején, hiszen lélektani világa a magyar századvég irodalmának és Turgenyevnek a hatásait mutatta. Monarchia deja-vu? Korszakkritika? Kor kritika? Talán mindez együtt egy felbolydult világban, mementó egy felbolydult világról… A kitűnő társadalmi regény író-újságíró főszereplőjének kálváriajárása csak keret a kíméletlen társadalomkritikához, mely ijesztő tükör a farizeus, századelőbeli (poszt)dzsentriről, a pesti polgárság felemás arcáról. Mit tegyen egy ifjú, székely értelmiségi Pesten, aki megveti és elutasítja álságos környezetét, miközben épp ezért hagyta el korábban Székelyudvarhelyt? Mire kötelezi a családi hagyomány? Egyáltalán, van-e kitörés a determináltságból? „Amint elolvastam Szabó Dezső regényét, úgy valahogy rögtön lefoszlott hőséről a kívülről rája aggatott mese és megmaradt – el nem felejthetően – a regénynek hőse, valaki, akire a vidék magányossága, koldusszegénysége, ahogy már apái vérében megáporodott, tragikusan rászakadt… leheletszerű miniatűrökben, szép és heves vonalú mozdulatokban, érdekes elgondolásokban bővelkedik Szabó Dezső regénye…” (Fenyő Miksa, Nyugat, 1918)