Világvége helyett

Lóránt Károly (Budapest, 1942) mérnök-közgazdász, dolgozott az Országos Tervhivatalban és az Európai Parlamentben. Több könyve, számtalan cikke és tanulmánya jelent meg. 2003 óta a Magyar Nemzet, majd a Magyar Hírlap külsős munkatársa. Noha az igazságot kereső kutatók szerint máig megválaszolatlan, hogy mekkora az ember és mekkora a természet szerepe a ma is zajló éghajlatváltozásban, a hivatalos nemzetközi klímatudomány azt állítja, hogy az éghajlatváltozás antropogén eredetű, és a globális éves átlaghőmérséklet idősorában az utóbbi évtizedekben megfigyelhető, melegedő tendenciáért mindenekelőtt az ember üvegházgáz-kibocsátása a felelős. Ugyanakkor jól ismert tény, hogy több évtizeden át is tartó, nagyjából egyirányú változások a földtörténet során sokszor előfordultak. A klímaváltozás definíciói menthetetlenül összekeveredtek. Ilyen előzményekkel vált a klímapolitika a globális környezet központi kérdésévé, és lett az elvárt energiapolitika alapjává. Az oly népszerű, de a fosszilis és fisszilis energiaforrásokhoz képest sokkal kevésbé hatékony megújulók (biomassza-, szél- és napenergia) energiakihozatala a befektetett energia nagysága körül marad. A fizikai valóság felől nézve kétségtelen, hogy a világ mai energiarendszerének erőltetett átalakítása "híg" energiafajtákra eleve kudarcra ítélt kísérlet. A kérdés csak az, hogy a közvélemény mennyi idő múlva, mekkora életminőség-romlást követően fog erre rájönni.