Wurmdrucker Tóbiás és egyéb kísértések

„…Viktor nappal is úgy ment az utcán, mintha egy mélyhegedű zenéjére hallgatna, amelyet csak ő hall. A zengő mély hang a messzeségből felhangzott ablaka alatt őszi délutánokon, mintha egy képzeletbeli kéményseprő kezdene zenélni a háztetőn, miután a magasban kormos öltönyét ledobta. Az asszony, aki oly egyszerű és jó volt, mint a rántott leves, és szinte olyan szerepet töltött be Viktor mellett, mint az ereklye, amelyet nyakláncon viselnek fiatalemberek, a babonás, hamelni patkányfogó módjára andalgó kéjnők, vérpiros álmú, imádkozó pesti asszonyok, a meredélyen holdkóros elszántsággal járó leányok ellen, az asszony esetenként tán szemét meresztgetve észlelte, hogyan érkeznek meg a konyhaasztal köré (amelyen Viktor írt és ivott) a másvilági vendégek” Krúdy Gyula "Hát van igazi író és van igazi művész, aki nem a saját lelke kísérteteit rögzíti meg? Írónak, művésznek gondolod azt, aki nem a saját lelke borongásából, sötét mélységeiből hoz fel új alakokat, hanem a világ sablonjait írja valamelyes stíluskészséggel? Ördög kell mibelénk! [ ... ] És mivel ördög keII [ ... ] most menj el, és engedd, hogy tovább gondolkozzék bennem a rum. Sürgős dolgom van." Cholnoky Viktor: Tartini ördöge